Aba-Novák Vilmos Fahordás, 1924 Fetching Wood, 1924 Olaj, vászon; 90 x 110 cm J. k. l.: ABA-NOVÁK 24 MNG ltsz.: 5963 Vétel a mûvésztõl 1924-ben

A fenti típusok természetesen keveredhetnek egymással, és az egyes alkotók életmûvén belül az idõbeli változások is jól megfigyelhetõek, mint például Aba-Novák Vilmos esetében. A mûvész Fahordás címû képe 1924-ben az Ernst Múzeum XXX. csoportkiállításán vett részt, amely fontos állomás volt pályáján: ekkor lépett elsõ ízben a közönség elé festményekkel (katalógusunkban Kronológia 221. oldal). Az eddig tárgyalt mûvek közül mindössze négy, a Golgotha (katalógusunkban 29.), az Eta mosdik (katalógusunkban 67.), illetve Eta fésülködik (katalógusunkban a IV. 12. kép) és talán a Fürdetés (katalógusunkban 113.) szerepelt ezen a tárlaton. Az 1924 elõtt készült képeket - kis számban - elõször az 1942-es emlékkiállításon lehetett látni,6 és ezt követõen sem fordultak meg gyakran kiállításokon, a húszas évek elsõ felébõl származó olajképek átfogó bemutatására egészen az 1962-es Magyar Nemzeti Galéria-beli életmû-kiállításig kellett várni.7 Ezeket a mûveket ismerve nehezen hihetõ, hogy Aba-Novákot egészen 1924-ig kizárólag grafikusként ismerték, és Genthon még 1935-ben is a következõket írja róla: "Aránylag késõn, harmincéves korától kezdve festett rendszeresen olajképeket."8 Akkoriban úgy tûnt tehát, mintha csak elsõ festõ-kiállítása idején kezdett volna foglalkozni festészettel, pedig - mint láttuk - a mûvész már 1919-tõl folyamatosan és nagy számban készítette reprezentatív olajképeit. Aba-Novák 1928-as önéletrajzában így ír errõl: "A grafika fehér-fekete lehetõségei közepette a szín is érdekelt. Festettem. 1924-ben az Ernst Múzeumban mint festõ bemutatkoztam."9 A késõi bemutatkozás egyértelmû okát nem ismerjük, de valószínûleg a hivatalos és rendszeres képzésben nem részesült mûvész ekkorra érezte magát kellõképpen felkészültnek arra, hogy képeit nyilvánosan is kiállítsa. Aba-Novák 1924 körül festett képei még õrzik a formák - Berény Róbert 1911-es tájképéhez hasonló - kubisztikus tördeltségét, a Fahordás fáinak ágakhoz tapadó lombfoszlányai viszont egyre tépettebben merednek az ég felé. Aba-Novák stílusa fokozatosan megváltozik, a korábbi sima felületképzést egyre darabosabb, szaggatott, sõt rovátkolt ecsetvonások váltják fel; a monokrómiába hajló sötét tónusokat, egyre világosabb és melegebb színek váltják fel.

Kiállítva: 1924 Ernst XXX. 98.; 1925 Nemzeti Szalon 3.; 1962 MNG 20.; 1963 Varsó 8.; 1963 Prága 8.; 1963 Kassa 8.; 1963 Székesfehérvár 3.; 1985-1987 Hódmezõvásárhely; 1987 Róma 1.; 1988 Berlin 3.; 1991-1996 MNG állandó kiállítás; 1996 MNG 1.; 1997 Szombathely; 1997 Zalaegerszeg 1.; 1999 Bukarest 63.; 1999 MNG - Nagybánya Irodalom: MM 1928. 7. R: 625.; 1987 Róma Kat. R: 25.; 1996 MNG Kat. R: 465.; 1999 Bukarest Kat. R: 104.

Képek: 5. BERÉNY RÓBERT: Kert, 1911. MNG

Jegyzetek: 6 Kivételként meg kell említeni, hogy az Új magyar piktúra 1900-1925 címû könyvben Kállai által reprodukált kép (katalógusunkban a II. 4. kép) egy 1921 körül készült tájkép. 1925-ben Kállai már ismerhette Aba-Novák festõi munkásságát, de nem tudjuk, hogyan szerzett tudomást korábbi munkáiról, és azt sem, hogy miként jutott hozzá a mû reprodukciójához. 7 Az 1942-es Aba-Novák-emlékkiállításon az 1919-1923 közötti idõszakból összesen hat - egyébként egyértelmûen be nem azonosítható - festményt lehetett látni. 8 Genthon 1935. 261.